Hogyan tegyük tönkre azt amit elértünk... ?

A lány elért már sokat az életben... Azt hitte amit elért az úgy is maradt... Körülötte sok barát volt és sokan néztek fel rá... Ám ahogy teltek a napok pontossan 2009.02.10.-től kezdett ráébredni szépen lassan minden összeomlik ami körülötte van... Nem követett el nagy hibát csak szeretett minden erejével szeretett... Egy fiút aki talán viszonozta az érzéseit de nem a várt módon... De a lány mondta, hogy akkor se hátrál meg, mert érezte a vonzalmat... Amikor együtt voltak a lány szeme ragyogott boldog volt... Ezt látta mindenki.. De idővel az irigyei is felfigyeltek a boldgságára és áskálódni kezdtek körülötte... Ez tetszett a srácnak, hogy mindenki az szivéért küzd.. Valljuk be kinek nem tetszene....? De a végén mindig a lány nyert... Ám ez sokba került.. Hiszen neki egyetlen egy félelme volt, hogy egyedül marad... Az egyedüllét voltaképp a: Sötétség... A bátor lány aki semmitől semmitől sem riad vissza ki gondolta volna, hogy csak tévé mellett mer elaludni és a sötét utcán egyedül magában beszél.. Most tényleg egyedül volt.. Amit elért a szeretet, tisztelet, megbecsülés összeomlott körülötte..Most egyedül érzi magát nem tudja hova, merre menjen... Hihetetlen de egyszer mindenkivel megtörténik ez tudja ő ezt nagyon jól, de mégis értetlenül néz, hogy pont vele?? Mindenki mondta neki hagyd hadd menjen, mert csaktönkretesz a lány nem hallgatott a féltő szavakra és most tényleg ugy érzi gyenge, nincs kedve az élethez... De mégis bizik a holnapba, hogy majd szebbet, jobbat hoz neki...Bár a szobájának egy eldugott zugában csak a könnyeit hullatja, szakadatlan zokog.. Ott belül tudja, hogy már nincs értelme, de a szive azt súgja; ha már eddig eljutottál miért most adnád fel... Már mindegy, hogy nélküle vagy mellette szenvedsz... Úgyse találsz nála jobbat... A lány tisztában volt vele, hogy a srác könnyen találhat jobbat, de olyat aki úgy szereti mint Ő soha... Szóval hogy is tette tönkre tönkre amit elért...? Csak szeretett és szépen lassan a sors betűivel peregett minden... Eltávlodtak tőle a barátai.. Ő nem nézett körül csukott szemmel járt.. Ám egy napon mikor fájt neki a pici szive és ölelésre megértésre vágyott kinyototta a szemét és egyedül volt.. Olyan érzése támadt mintha egy sötét végtelen mező közepén állna és próbálna kiátaltani de hang sem jön ki a torkán... Hogy miért? nem tudja... Ő aki mindig mosolyog most csak sír és sír... Nem érti hogy miért pont vele történik.. Pár barátnak gondolt személy igazi énjére is ráébdredt.. A haszonért voltak csak mellette hazug szavakkal vigasztaltalták mikor fájt neki.. A lány most gyenge és földrerogy.. De tudta, hogy az idő mullásával erősebb lesz mint volt és majd és majd bosszút áll.. Akkor nem ő fog a hazugság és álnokság miatt sirni hanem mások fognak az őszinteség és a bizalom miatt... Tudta, érezte nem lesz könnyű, de bizott magáan, hogy képes a sötét utcán végig menni anélkül, hogy megszólna vagy hátranézne egy gyanús hang hallatán.. Tudta, hogy neki láthatatlan erő segít és hogy különb Ő mint a többi...

Egyik napról a másra azt mondják, hogy nem lehet feledni mindent.... Hiszen akit igazán szeretünk azt sose feledjük... Az emléke megmarad... A lány nem mondta, hogy az emléket elfeledte, kitörölte a szivéből, de mégis valami megváltozott... Talán a harcot adta fel... De egy olyan ember aki azt tartja hogy sosem szabad feladni pont az adná fel?? Mindenesetre furcsa az egész.. Azt mondják minden és mindenki változik... Igaz is az idő nagy Úr... egy hüvös napon a lány érezte hogy történni fog valami... hát igy is lett... a rég nem látott ssráccal találkozott.. ez egy gyors találkozás volt a régi szerelemmel.. gyors és közömbös... a lány szeme felcsillant mikor a srácot megpillantotta örült, hogy látja ám egy kissebb félelem is átjárta átfagyott testét... közeledett a srác és a lány reménykedet abban hogy majd váltanak pár szót... De nem így lett a srác egy egyszerű semmitmondó csával tovább is ment... Evvel a szóval tört vésett mélyen a lány sértett pici szivébe... A lány rájött hogy elcsépelt szavak voltak mikor azt mondta hogy nem szeretem utálom... ez az utálat a még szeretlek egyik fajtája volt... Eddig nem irt fel nem adott leveleket de most tollatt ragadott és csak irt és irt leirta azt amit már százszor és ezerszer elmondott a srácnak szavakba próbálta önteni a szerelemet amit érez... Bár az érzéseket nem lehet szavakba leirni, de ő olyan fájdalmat érzett amitől erre is képes volt... Mindenki azt mondta neki bolond miért futsz?? senki sem értette hogy mi az ami a srácba volt... Akik ránéztek csak egy csapzott embert láttak aki semmire sem vitte.. A lány tudta hogy ez így is volt de belátni mégsem akarta... Tudta azt is hogy az életéből több mint félévet adott neki a srácnak és a szenvedésnek, de mégis csak futott a srác után bizott abban, hogy egy honap vagy két honap után majd ujra egymásra találnak és minden olyan lesz mint volt vagy talán még jobb is.... Igaz a sértett szíve már nem volt zárva, nyitott volt egy ujabb szerelemre, de mégsem talált senkit... Mert próbálkozott de mikor egy másik teljessen más srác ajkával összeértek ajkai akkor a lány az ő srácának ajkait érezte és azokra a csókokra várt amiket lopva kapott.. nem volt az igazi... A lány már el van keseredve fél attól hogy neki ez a sorsa, hogy evvel a sráccal legyen... tetszene neki az ötlet mert tudja hogy semmi sem megy olyan egyszerűen mint ahogy a mesékben meg van írva.. De ez már fárasztó.. nem fizikailag hanem lelkileg fáradt bele.. Eddig nem akarta elengedni de most már elengedné mert ha visszajön az övé... de nem megy neki.. talán ez az erős kitartó lány fél hogy majd egy szép nyári este a srácot mással látja kéz a kézben.. fél hogy akkor mit tenne hogy reagálna...

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

.......

A lány azt hitte minden rendben lesz és vakon, vakon megbízott ebbe a másik srácba... Mindent elmondott neki magáról... Az érzéseit, a gondolkodását mindent... a srác csak biztatta őt, hogy hagyja el azt akit ő mindennél jobban szeretett és a lány érzelmei halványultak... Csodálkozott is hogy miként van ez hogy ilyen gyorsan ki szeret valakiből... Talán a lány dühből tette és mondta azokat amiket mondott.. És most hogy érzi hogy egyedül van most kezd rájönni hogy lehet hiba volt hiba volt elengedni ezt a majdnem félévet ami többnyire sirással vitával telt, de mégis voltak benne boldog, felhötlen pillanatok... Hát a másik srác jól felültette a lányt ez a másik srác inkább lelkitárs volt.. A lány bizott abban hogy evvel a másikkal akinek gondolkodás és félelem nélkül elmondott mindent.. Még a lelke legmélyebb titkait is.. Egy szép estén a lány azt mondta a srácnak..."Kérlek, vigyázz rám!! Én minden titkomat megosztottam Veled!!" Erre a srác egy perc néma csend után ígéretet, ígéretet tett a lánynak... Hogy vigyázni fog rá és segít... Persze mint a mesékben... de ennek a vége nem boldogság és szivárvány lett hanem egyededüllét és magány... De lány ekkor a tükör elé állt és visszanézett rá valaki... Saját maga... Magát látta, hogy el van keseredve de nincs egyedül... Fogadalmat tett... egy fogadalmat ami arról szólt hogy megmutatja... H kiért és miért...? saját magáért egy szebbb életért... Változik változni fog minden.. mikor lehunyta a szemét nem gondolt másra csak a holnap és hogy egy csupán egyetlen lépéssel is de közelebb lesz a változáshoz.. Egy célt tüzött ki maga elé... Amiért volt még érdemes élni... Igaz sokat rengeteget sirt de tudta, hogy a könnyei mögött ott a változás...

pár találó idézet a történet helyett....

..mert az a rögeszmém, hogy muszáj mindig valakivel járnom - és emiatt muszáj mindig fantasztikus nőnek lennem, okosnak, érzékinek, kivételesnek. Az erőfeszítés, hogy hódítsak, arra kényszerít, hogy mindig a legjobbat hozzam ki magamból, és ez talán nem is rossz, de a végeredmény mégis mindig csalódás...

Közelebb, egyre közelebb kerülök hozzá, de talán soha nem érhetem el. Talán csak azért közeledünk egymás felé, hogy azután örökre elváljunk.

Amibe nem halsz bele, attól megerősödsz!

A tudata egyedül úgy volt képes elviselni a szenvedést, ha kikapcsolta az érzéseit, így a nő minden érzelmét elveszítette.

El kell távolodni a dolgoktól ahhoz, hogy valóban megértsük őket.

Elmentél tőlem S én hagytam menj csak el Hiába lett volna minden Ki menni akar, azt hagyni kell Mosolygott hozzá az arcom De mögé senki sem néz Játszani a közömbös embert Most látom csak, milyen nehéz Elmegyünk egymás mellett némán Két szemed rám nevet Mosolyogva köszöntelek én is De hangom kicsit megremeg. Különösek vagyunk mi, emberek A lelkünk sír, az arcunk nevet Azt hisszük másokról, boldogok talán S irigykedünk néhány vidám szaván De nem vesszük észre Dehogy vesszük észre Hogy könnyek égnek csillogó szemében.

Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem.

Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni

Még annyi mindent mondhatnék neked,
mégis évek óta írok egy levelet.
Csak egyetlen sornyi hazugság - röviden:
"Már megtanultam élni nélküled."

Egy élet kellett hozzá, hogy ezt megtanuljuk. Úgy tűnik, csak az idős emberek tudnak egymás mellett szótlanul ülni úgy, hogy mégis jól érzik magukat. A fiatalok türelmetlenek, és folyton úgy érzik, meg kell törniük a csendet. Kár, mert a csend nagyon tiszta dolog. Áldott. Közelebb hozza egymáshoz az embereket, mert csak azok tudnak egymás mellett csendben ülni, akik közt teljes az összhang. Ez az élet nagy ellentmondása

Összhangban egy másik emberrel csak akkor lehetek, ha magamhoz hűséges vagyok. Ha elárulom magamat, a másikkal is rossz viszonyba kerülök. Rossz viszonynak nevezem azt a kapcsolatot, ahol kiszolgáltatott leszek vagy zsarnok. Ahol belegázolok a másik lelkébe. Ahol föladom magam, csak azért, hogy a másik befogadjon. És nem engedem a társamnak, hogy önmaga legyen. Ahol függővé válok, kiszolgáltatott, és a "szeretet" nevében olyasmit művelek, melytől nemcsak szenvedek, de önmagam előtt szégyellem is. Azon az áron, hogy magamat elvesztem, nem lehet szeretni.

A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást.


És ekkor hirtelen, egy pillanat alatt, egyszer az életben meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Olyan ez, mint amikor felébred az ember, a feje még kába, a látása homályos, nem is tudja pontosan miért, aztán hirtelen, a reggeli kávéivás közepén eszébe jut az álma. Először csak az álom kis szelete, aztán nagyobbik része, aztán az egész. Fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől. Ismerős lesz az egész, és az ember szeretne visszajutni az álom színhelyére. De nem tud. Akármennyire próbálja, nem tud. Az álom üldözi majd tovább. Lehet, hogy egy napig. Lehet, hogy egy életen át. Ezt is megtehettem volna. Megtehettem volna, hogy hagyom, hogy a képed üldözzön egy életen át. De ezt nem akartam. Elhatároztam, hogy inkább rohanok, mint egy őrült, hogy visszajussak az álmomhoz, mielőtt túl késő lenne mindkettőnknek. Ezért jöttem el hozzád. Nem tudtalak volna csak úgy, könnyedén elveszíteni, nem bizony, ennyi év várakozás után. Azt sem tudtam, hogy várok rád, de mire eljött a csütörtök éjjel, már megértettem. És te is tudtad.

:)

A lány rég nem irt már... Most elmesélem mi történt vele...
Voltak szomorkás napjai, órái is... Ez a srác miatt lehetett... Vagy csak érezte a változást... Találkozott valakivel aki olyan mint ő! Talán az ég küldte... Vagy ki tudja...
Most a kedve jó... Pedig nem volt semmi csak egy délután... De végre tudott lazítani és eltudta engedni a gondokat... Érzi, hogy mégse egy szürke folt hanem még az a lány aki más mint a többi... Mikor hazaért még fel volt dobva de otthon már a szokásos vita feszültség várta.. Szokásához hiven nem vette fel a beszóéogatást, cseszegetést... Mondta hogy slálálálálá és kész is... este nyugodtan megbeszélte magával, hogy mi történt és átértékelte az életről festett képét... Talán huzott a sötét foltok közé még pár szinesset vidámat világosat.. Lassan az a kép már olyan lesz mint volt... tudta, hogy az a 6os amit dobott a kocka jo oldala volt...

Te vagy a minden....

Te vagy a Minden....
Próbálom szavakba önteni mit érzek... De ez nem könnyű...
Talán ha gyorsan összecsapnám a mondandómat azt mondanám Te vagy a minden... De nem... Most nem rendezem le pár szóval.... Most Én beszélek és Te hallgatsz... Psszt... ne szólj még ne!!! Kérlek...!!! Akkor este láttam Benned valamit... valami izgalmasat, gondoltam jó kaland leszel... De fordult a kocka a kaland Én lettem számodra... Te egy csalódás és a Minden lettél.... Várom mindig a napot mikor újra látlak... Miért? Nem tudom... Lehet ez mégse szerelem, lehet ez csak egy vonzalom, egy kihívás.... Ezzel áltatom magam, hazudok magamnak és az engem körülvevő világnak.... Tudom itt belül, hogy Te vagy a minden... Tudom Te mit érzel, de mégsem látom be, tudom felednem kéne Téged de nem nem tudlak hanem nem akarlak... Próbáltam közömbös lenni de rájöttem szép Érted harcolni,,, túl egyszerű lenne Téged elengedni ezek után... Inkább küzdök mig az erőm bírja... Küzdök az elismerésedért pár jó szóért és a szivedért mert tudom ez a sorsom amivel ha akarnék sem tudnék szembeszállni Küzdök Édes... De vigyázz egy napon azt mondom majd, hogy elég nem kérek többet... És ha majd akkor jössz rá, hogy mit/kit vesztettél akkor már KÉSŐ lesz... Túl késő... Ne félj Édes még van időd még most van még erős vagyok... Még Érted élek... Ne félj még Te vagy a minden!!!!

Mi történt hétvégén?

A lány nem számitott sokra az éjszakától igy nem is törödött avval ki mit mond és gondol... Egy pár pohár végképp nem... Ugy érezte őt senki sem győzheti le.. Persze ez nem volt igaz... a srácra gondolt és máris gyengébb lett nem tudott mit tenni hát felhivta... egy találka az éjszakában már meg is volt beszélve mikor a lány belépett a lakásra máris boldog volt hiszen a srác mellett volt.. közös kávé és beszélgetés... :) a lány és a srác sokat hülyéskedtek.. a lány érezte hogy kezd minden rendben lenni sőt a srác még féltékeny is volt... Kicsit furcsa volt a jogtalan féltékenység de jól esett neki... :) Tudta már hogyan tarthatja saqkkban a srácot akiről mindenki azt mondja, hogy megfoghatatlan... Bár esze ágában sem volt ártaniu a srácnak hiszen ez ami most van ez jó :) a lány most ujra boldog volt.. de tudta hogy ebbe mégis beleörül egy napon,... viszont mégse akarta elengedni a srácot még nem....

egy történet a mai napról...

A lány, mikor felébredt nyomott hangulatba volt. Az első kávé után elolvasta mit jósolnak neki a csillagok erre a napra. Azt mondták, hogy különösebb ok nélkül jó napja lesz. Igaz ezen a napon semmi érdekes nem történt vele. Van egy titkos hódolója akitől kapott egy sms-t aminek az olvasása után még nagyobb lett az ego-ja.
Nem tudta, hogy miért pont ennek a titkos hódolónak kell és miért nem annak aki után a szíve már hónapok óta sóvárog. Így nem tudott mit tenni a hódoló ajánlánlatát elutasította, de a hangulata feldobott volt és úgy érezte, hogy semmi oka panaszra. A délelött folyamán a kedvenc tanára társaságát élvezhette egymás után két órán keresztül. Kissé feszülten hagyta el az iskola kapuját, de tudta, hogy nem sokára hazaér és otthon nyugalom várja. (ami persze ritka)! Otthon sem történt semmi érdekes csak pihent és gondolkodott, hogy talán majd holnap, holnap más lesz és történik valami izgalmas amire kicsi szíve vár, történik valami nagy kaland, valami kicsi jó, valami kicsi, apró öröm! Este a habokba merült és zenehallgatás közbe lemosta magáról a napi koszt és gondokat!

Így telt Szanndálka mai napja! :)

Saját történetek 2

Szerelmi vallomás 1.
Először is köszönöm… Hogy mit is? Gondolom fogalmad, sincs.J most elmondom.. köszönöm hogy részben megnyíltál nekem, és én megismerhettelek köszönöm azt a kevés időt, amit Veled tölthettem és köszönöm, hogy esélyt adtál nekem a boldogságra.. Elmondom neked, mit érzek. Szeretlek! Az első találkozásunkkor a torkomban gombócot éreztem, a vonaton igazgattam a ruhámat, hogy vajon tecceni fog-e neki. És akkor végre megérkeztünk te kedvesen elém áltál és bemutatkoztál nekem. Talán nagy zavarodban kétszer is elmondtad hogy Neked írtam az sms-eket. Én annyit feleltem hogy tudom a sötétben biztos nem látszott, de el is pirultam. Igaz akkor azt gondoltam, hogy egy kaland leszel számomra te is. Az életben nem számított nekem más, mint a kalandok. Máig emlékszek a csókokra melyek kettőnk közt csattantak el. De én naiv voltam és rajtad kívül mást választottam. De mégis este azt akartad aludjak melletted én, persze nem szóltam, hiszen szólni nem mertem. Akkor kezdtem ráébredni, hogy igen ez a fiú kell nekem. Az éjjel keveset aludtam néztem, ahogy te alszol. Másnap reggel kicsit el voltam keseredve de mégis belül boldog voltam hogy megtaláltam! Tudtam, hogy eltelik majd sok idő mire mi újra, látjuk egymást! Csak vártam és vártam akkor újra találkoztunk az a találkozás nem volt olyan szenvedélyes, de mégis éreztem, hogy Téged akarlak… És most most van. Rég nem hallottunk egymás felől talán egy kisebb haraggal váltunk el egymástól, mert én megint hibáztam! De minden megbocsátható. És ebben reménykedek! Várom azt a napot mikor majd újra a csókjaidtól ég a szám, Tudod, megszerettelek! Próbáltam elfeledni mi volt de sajnos nem sikerült! Kerestem a vigaszt más fiúk karjaiban De a vége mindig az lett, hogy Téged szeretlek! Menekültem az érzéseim elől viszont azok utolértek és most már elfogadtam, ha reménytelenül is de Téged szeretlek! Azt sajnos nem mondhatom, hogy örökre, hiszen semmi nem tart örökké de úgy érzem még sokáig, hiszen már tudom, hogy ha akarnálak se tudnálak feledni. Ne szólj, kérlek ne még ne, várj még! Nem kérem, hogy szeress, ha neked ez úgyse menne inkább, csak emlékezz, emlékezz arra, ami volt, ami már nincs és talán sose lesz! Ha halványan egy kis foszlányát látod a régelmúltnak, akkor szólj és én már boldog, vagyok!

Szerelmi vallomás 2
Azon az estén megváltozott minden, pár röpke pillanat alatt tudtam, hogy Téged szeretlek, és csak Te kellesz senki más. Azt kérded miért pont te? Nem tudok rá választ adni… Talán megbabonáztál… Igaz mindketten tudtuk, hogy nagy jövőnk nem lehet, de mégse tettünk a vonzalom ellen semmit. Számodra játék, szenvedély volt, számomra komoly érzelmek L… Tudod egy könnycseppben, megtalálod azt, mit irántad érzek… Keresem a pillanatot, amikor az ajkam újra ajkadhoz érhet… Bízok a sorban, hogy még találkozunk! Várom a napot, hogy újra Veled legyek… Lehet az is számodra csak kaland lesz, de szerelmes szívem boldog lesz, hogy újra közel érezhet magához… Nem haragszom rád, ha nem tudsz szeretni, Csupán szeretnélek magamhoz közel érezni! Majd ha azt mondod, hogy nem akarod semmi baj fájni fog, de beletörődök… Ha kell, elengedlek… Nem mondom, hogy nem fog fájni, ha más karjában pihensz s, majd ha más csókol, de ha látom Rajtad, hogy boldog vagy én rád nézek, s egy mosolyt erőltetek az arcomra, s így búcsút intek Neked! Nem kérem hogy majd utánam gyere, de bízok benne… Talán egyszer majd rájössz hogy én mindent megtettem hogy bebizonyítsam hogy téged szeretlek, de akkor már lehet késő lesz!


Talán majd holnap....
A lány már régóta nem hallott a srácról… Talán még reménykedett hogy egy napon az élet rögös útján még összefutnak.. Ám de életük ösvénye ellentétes irányba vezetett.. A srác ösvénye talán rögösebb volt a lányénál is.. Mind a kettejüknek voltak kisebb-nagyobb problémáik.. Arról ábrándoztak, hogy majd egyszer együtt elmenekülnek a gondok elől.. De a sors máshogy akarta… Az élet szele egy pilleként elsodorta őket egymás mellől… A távolság amúgy sem volt kicsi kettejük között, de a szerelem legyőzte… Most már talán csak a lány vágyakozik a srác után… De esze legmélyebb zugában tudja, hogy már soha nem találkozhatnak.. a szivében viszont még él a reménynek egy halvány sugara, hogy talán majd újra az ajkuk összeér.. Sajnos a sorssal szemben a remény túl gyenge.. A távolság egyre csak nő köztük.. De a lány azt mondja talán majd egyszer és nem akarja elengedni a szerelemét… A lány napjai csak összemosódnak és keresi azt aki majd a srác helyére lép… Tudja nagyon jól, hogy olyat mint Ő sosem találhat… hiszen ez a srác mint minden ember egyedi volt… Tudja hogy a szerelem nem égett ki még belölle és tudja hogy lesz még szerelmes talál majd mást aki után sírhat de azokban a könnycseppekben benne lesz a srácnak a hiánya.. a lány álmodozó tipus volt igy hitt acsodákban.. Hog egyszer talán a srác majd pont vele szemben sétál és megfogja a kezét és lágyan megcsókolja és boldogok lesznek míg meg nem halnak.. Ez az álom olyan meseszerű volt… és sajnos csak álom.. Egy napon, esős napon hazaért és leült a szobájának sarkába és egy nagy lélegzetet vett s elhatározta hogy elengedi a srácot.. Ez a döntés nagy volt talán a lány számára aki még hitt a mesékben túl nagy… Elővette az összes emlékét a srácról és ezeket elégette.. A füst sötét volt és szomorú a lány könnyei esőként fojtak végig az arcán… Csak zokogott, sirt és mél fájdalmat érzett a szivében.. Mikor minden emléket elégetett érezte, hogy a szivéből akkor sem tudja a srác emlékét törölni.. a lány ajka is könnyben uszott.. lágyan az ajkához nyúlt és mintha érezte volna a srác csokját utólsó csókját az ajkain.. Egy kicsit mintha mosolyra görbült volna az arca, lefeküdt és ennek a csóknak az emlékével álomra hajtotta a fejét.. mielött elaludt volna annyit mondott.. Hogy talán majd holnap..

Saját történetek :)

Hogy mit érzek?? azt kérded mit akarok Tőled?
Csak egy esélyt s mást nem kérek...
Egy esélyt arra hogy boldog legyek
Egy esélyt hogy jobban megismerjelek
Nem tudom mit eszek rajtad
De minden éjjel álmodok Rólad
Figyelj, tudom bolond voltam
s talán már mindent elrontottam..
De a szivem már csak érted dobog
Ha láthatlak már akkor boldog vagyok
Nem tudom szavakba önteni
de az életem képes lennék érted adni
Ha te azt kéred változzak, hát változok
Ha azt kéred távozzak, hát távozok
Titkon mindig abban biztam hogy majd egy napon megfogod a két kezem
s azt mondod gyere édesem gyere velem
Lehet hülyeség hogy rolad álmodok
de nélküled már élni sem akarok...
Ha nem lehetek tied elengedlek
s ha kéred nem sirok s hagyom hogy mással boldog lehetsz
Mindent meg teszek amit kérsz Tőlem
De sajnálom elfeledni nem tudlak még nem...

Azt kérded mi a bánat? Hát mindenkinek más... Éreztél már ugy valaki iránt hogy akár az életed is neki adnád? S mind ez hiába.. És Hazudtál már magadnak, hogy nem nincs vége, hogy van még folytatás? Alázkodtál már meg a kiszemelted elött könyörgő sms-t irva? Érezted mikor végre találkozol vele s nem mersz a szeme elé kerülni? Mondták már mások, hogy bolond vagy és hagyd!!?
Érezted már úgy hogy érte képes lennél bármire? Életed adnád s másét elvennéd.. Érezdted már, hogy tudod nincs tovább, de féltél belátni, hogy jobb lenne elengedni? Keltél már úgy hogy könnyes volt a szemed s tudtad, hogy éjjel megint róla álmondtál? Volt úgy hogy féltél este lecsukni a szemed mert tudtad, hogy őt látod akkor... És úgy voltál már, hogy senki sem tudta mi van veled és te féltél elmondani... Festettél már hamis mosoyt az arcodra úgy, hogy közben a szived darabokba volt? Hazudtál már a barátaidnak, hogy "jól vagyok, semmi baj" s ezt mind azért csak, hogy ne kejen Róla beszélned?! S megkérdezted magadtól, hogy miért őt, miért pont őt, de válaszolni nem tudtál? Türted már csendben mindenki rajtad nevet? Volt már ugy hogy padlón voltál, de arra törekedtél, hogy onnan is felszedj valamit? Érezted már hogy életed romokban hever s ez mind miatta? Érezted már ugy hogy minnál jobban utálni akarod annál jobban szereted? Kiabálnád a világnak, hogy ő az életed de nem mered? Hordoztál már ekkora súlyt a sziveden? Érezted már, hogy a remény is elhagyott? Érezted már, hogy boldog többé nem lehetsz? Mennyi kérdés és ez mind miatta de te csak türöd.. Hogy azt mondod igen egy pár megtörtént de ezek igy egyben nem... Pedig kicsi csillagom ez a bánat, ez a szenvedés..


A lány nagyon el volt keseredve mikor elhagyta az a sárc is akit végre a barna srác után ujra szeretni tudott... Úgy érezte, hogy más sosem fog szemében ujra csillogni az a fény.. az a fény amit ez a másik srác tartott életbem... Ám egy napon gondolta utra kel és kiengedi a gőzt.. em bizott semmiben... Tudta egy partiban ugyse talál rá a szerelem... Ám szembe jött vele egy srác ő is barna volt.. a lány leült várta, hogy majd leszolitja.. és igy lett..a srác stilusa olyan volt mint a lányé.. kajla és humoros.. a lány ugy érezte na talán most.. a srác közeledett a lányhoz de a lány félt ami szerintem érthető hiszem egy csalódást próbált felejteni... a srác észrevette, hogy a lány fél... igy lassitott a tempon.. A lány azt mondta magának na jo közelebb engedem és a padon két centit a srác felé osont.. a srácon látta hogy tetszik a neki... a helyzet vicces volt talán mindketten ovodában érezték magukat.... a lány elmosolyodott.. de mégse tudta megcsoklni a srácot.. a szivében valami görcsöt érzett.. érezte hogy talán még nincs kész... már kihajnalodott és a diszko bezárt... ez a buli ugy telt el ahogy a lány tervezte, hogy nem találta rá az igazira.. ám a lány nem tudta mi van vele.. valami belső hang azt sugta, hogy menni kell nem szabad megfállni.. igy a következő héten bizott abba hogy majd jön az ez uj srác.... és igy is lett.. a sréc ellopta a lány szivét.. ám a lányban még mindig volt egy kis féléem de ha a srácra gondolt elmosolyodott... eltelt együtt pár hát talán egy hónap is.. és a lány érezte igen bizhatok ujra... ám miota a lány ezt kimondta a srác mindig mindent a munkára fog.. pedig a srácca más volt.. összhangban voltak nem kellett mondani mit akar a másik... Talán a sráccal a lány elégedettnek érezte magát... ám eltelt egy hét két hét és a végleg vég lett .. de a lány még bizik benne hogy a srác visszajön.. hiszen látta a srácon hogy elégedett lánnyal.. a lány most nem szenved hiszen ha visszagondol hogy miyen volt a sráccal csak elmosolyodik igen ez vagyok én.. Talán egy npon majd a történelem megismétli önmagát és a lány melé ujra leül a srác és boldogok lesznek...
Ám a lány még mindig keresi a boldogságot hiszen tudja hogy elötte áll az még az élet...

idézetek :)

A teljesületlen kívánság okozta kín kicsiny ahhoz képest, amelyet a megbánás okoz: mert amaz a mindig kérdéses, beláthatatlan jövő előtt áll, emez a visszavonhatatlanul lezárt múlt előtt.
Arthur Schopenhauer

Nem vagyok rád dühös. Türelmetlenek vagyunk, nincs bennünk elég megértés. Álmodozunk, a lehetetlent akarjuk. Te is, én is. Szeretném elfelejteni a múltamat. Általad, veled akarok túllépni rajta. Nem hagylak el. Melletted leszek addig, míg rá nem ébredek, hogy közös álmaink sose válhatnak valóra. De ha mégis elmegyek, vissza sose nézek. Megbánás nélkül megyek tovább. Feladom az álmodozást.
Liv Ullmann

Az életnek minden öröme csak por és hamu, és az örömnek előzetes érzése - a remény - sokkal édesebb, boldogítóbb, mint maga az öröm, mert ha elértük, amire vágytunk, meghal a vágy, és vele az öröm is.
Percival Christopher Wren

Mindenütt a szerelmet kell keresnünk, és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig, vagy akár hetekig csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket. És megvált.
Paulo Coelho

Tudom, hogy milyen, ha olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet, és ez hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor csinálsz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár shardolét iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot, és hogy hihetted akár egy rövid percre is, hogy boldog voltál. És néha még meg is győzöd magad arról, hogy észhez tér, és becsönget hozzád. És ezek után, bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre, és akikkel találkozol, visszaadják az életkedved, és a lelked apró darabjai egyszer visszaállnak, és a zavaros idők, azok az esztendők, amik így elmentek, lassan kezdenek elmosódni!
Holiday c. film

A legnehezebb dolog szeretni valakit, hagyni, hogy hibázzon, és ennek ellenére tovább szeretni őt.
Lagzi-randi c. film

Minden kapcsolat, történés valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember.
Popper Péter

Hogy telt a mai napom?

A mai napom lassú és eseménytelen volt :)
Reggel kicsit nyomottan ébredtem :)
kinyitottam a szemem és az első gondolatom a pici szerelmem volt :)
Mindenki tudjaű, hogy érte az élemet is odaadnám gondolkodás nélkül...
az iskolában az osztálytársaim szokás szerint hozták a formájukat :P
Suli után találkoztam a Cuncimmal és ittunk egy teát a törszhelyemen, a proszitba és beszégettünk végre magyar pasikról és nem törökökről :) Mondta hogy hétvégén kiállt mellettem ami nagyon jól esett hát a mai napról ennyit de kövesd figyelemmel a mindennapjaimat :) Lesz még izgibb is

2010.02.02.

Gondoltam , kipróbálom blogolok :) Sok megosztanivalóm van a világgal reméllem sokat jársz majd ide :)
Ismerj meg íme egy rövid bemutatkozás :)
Hát mit is irjak...? Néhány tulajdonságom...
°bátor, lendületes, de sokszor makacs és önfejű
°provokatív
°Magabiztos nehéz megzavarni
°Tüzes, gyors és lendületes
°Életvidám ám néha egy kis depi belefér
°Időnként beolvasós, jól megmondós
°Vezető, irányító
°Romantikus, vad..
°Szenvedélyes valamint tartózkodó
°Kiismerthetetlen, kötődő
°Nem szeretek csak vonzódok de azt nagyon

°Hát dióhéjban ilyen vagyok..Sokan mondják mindenki Szandykája.. Csak mert egyesek szeretnek de vannak akik utálnak viszont senki sem marad velem szemben közömbös.. Ha megakarsz ismerni hajráá ;) Én nem harapok amíg a helyzet nem kivánja úgy;) Próbálom élni az életem úgy mint mások ugye ez nem mindig sikerül, mert azt mondják hogy én más vagyok.. Az tény és való hogy néha magam sem tudom mit akarok a szlogenem éljünk a mának.. rögtönző ám de magabiztos személyiség vagyok.. nem szeretem ha valami nem sikerül mert általában minden összejön és van amit én akarok ezért is hivnak a bárónőnek;) ..:Utálom az átverős, kecsegtetős fiúkat.. És a fajgyűlölőket rühellem.. Nya ennyit Rólam "Fő az Önbizalom.." Ha akarsz alkoss rossz véleményt Na de rólam...?