2010. 03. 22.

Hogyan tegyük tönkre azt amit elértünk... ?

A lány elért már sokat az életben... Azt hitte amit elért az úgy is maradt... Körülötte sok barát volt és sokan néztek fel rá... Ám ahogy teltek a napok pontossan 2009.02.10.-től kezdett ráébredni szépen lassan minden összeomlik ami körülötte van... Nem követett el nagy hibát csak szeretett minden erejével szeretett... Egy fiút aki talán viszonozta az érzéseit de nem a várt módon... De a lány mondta, hogy akkor se hátrál meg, mert érezte a vonzalmat... Amikor együtt voltak a lány szeme ragyogott boldog volt... Ezt látta mindenki.. De idővel az irigyei is felfigyeltek a boldgságára és áskálódni kezdtek körülötte... Ez tetszett a srácnak, hogy mindenki az szivéért küzd.. Valljuk be kinek nem tetszene....? De a végén mindig a lány nyert... Ám ez sokba került.. Hiszen neki egyetlen egy félelme volt, hogy egyedül marad... Az egyedüllét voltaképp a: Sötétség... A bátor lány aki semmitől semmitől sem riad vissza ki gondolta volna, hogy csak tévé mellett mer elaludni és a sötét utcán egyedül magában beszél.. Most tényleg egyedül volt.. Amit elért a szeretet, tisztelet, megbecsülés összeomlott körülötte..Most egyedül érzi magát nem tudja hova, merre menjen... Hihetetlen de egyszer mindenkivel megtörténik ez tudja ő ezt nagyon jól, de mégis értetlenül néz, hogy pont vele?? Mindenki mondta neki hagyd hadd menjen, mert csaktönkretesz a lány nem hallgatott a féltő szavakra és most tényleg ugy érzi gyenge, nincs kedve az élethez... De mégis bizik a holnapba, hogy majd szebbet, jobbat hoz neki...Bár a szobájának egy eldugott zugában csak a könnyeit hullatja, szakadatlan zokog.. Ott belül tudja, hogy már nincs értelme, de a szive azt súgja; ha már eddig eljutottál miért most adnád fel... Már mindegy, hogy nélküle vagy mellette szenvedsz... Úgyse találsz nála jobbat... A lány tisztában volt vele, hogy a srác könnyen találhat jobbat, de olyat aki úgy szereti mint Ő soha... Szóval hogy is tette tönkre tönkre amit elért...? Csak szeretett és szépen lassan a sors betűivel peregett minden... Eltávlodtak tőle a barátai.. Ő nem nézett körül csukott szemmel járt.. Ám egy napon mikor fájt neki a pici szive és ölelésre megértésre vágyott kinyototta a szemét és egyedül volt.. Olyan érzése támadt mintha egy sötét végtelen mező közepén állna és próbálna kiátaltani de hang sem jön ki a torkán... Hogy miért? nem tudja... Ő aki mindig mosolyog most csak sír és sír... Nem érti hogy miért pont vele történik.. Pár barátnak gondolt személy igazi énjére is ráébdredt.. A haszonért voltak csak mellette hazug szavakkal vigasztaltalták mikor fájt neki.. A lány most gyenge és földrerogy.. De tudta, hogy az idő mullásával erősebb lesz mint volt és majd és majd bosszút áll.. Akkor nem ő fog a hazugság és álnokság miatt sirni hanem mások fognak az őszinteség és a bizalom miatt... Tudta, érezte nem lesz könnyű, de bizott magáan, hogy képes a sötét utcán végig menni anélkül, hogy megszólna vagy hátranézne egy gyanús hang hallatán.. Tudta, hogy neki láthatatlan erő segít és hogy különb Ő mint a többi...

2010. 03. 10.

Egyik napról a másra azt mondják, hogy nem lehet feledni mindent.... Hiszen akit igazán szeretünk azt sose feledjük... Az emléke megmarad... A lány nem mondta, hogy az emléket elfeledte, kitörölte a szivéből, de mégis valami megváltozott... Talán a harcot adta fel... De egy olyan ember aki azt tartja hogy sosem szabad feladni pont az adná fel?? Mindenesetre furcsa az egész.. Azt mondják minden és mindenki változik... Igaz is az idő nagy Úr... egy hüvös napon a lány érezte hogy történni fog valami... hát igy is lett... a rég nem látott ssráccal találkozott.. ez egy gyors találkozás volt a régi szerelemmel.. gyors és közömbös... a lány szeme felcsillant mikor a srácot megpillantotta örült, hogy látja ám egy kissebb félelem is átjárta átfagyott testét... közeledett a srác és a lány reménykedet abban hogy majd váltanak pár szót... De nem így lett a srác egy egyszerű semmitmondó csával tovább is ment... Evvel a szóval tört vésett mélyen a lány sértett pici szivébe... A lány rájött hogy elcsépelt szavak voltak mikor azt mondta hogy nem szeretem utálom... ez az utálat a még szeretlek egyik fajtája volt... Eddig nem irt fel nem adott leveleket de most tollatt ragadott és csak irt és irt leirta azt amit már százszor és ezerszer elmondott a srácnak szavakba próbálta önteni a szerelemet amit érez... Bár az érzéseket nem lehet szavakba leirni, de ő olyan fájdalmat érzett amitől erre is képes volt... Mindenki azt mondta neki bolond miért futsz?? senki sem értette hogy mi az ami a srácba volt... Akik ránéztek csak egy csapzott embert láttak aki semmire sem vitte.. A lány tudta hogy ez így is volt de belátni mégsem akarta... Tudta azt is hogy az életéből több mint félévet adott neki a srácnak és a szenvedésnek, de mégis csak futott a srác után bizott abban, hogy egy honap vagy két honap után majd ujra egymásra találnak és minden olyan lesz mint volt vagy talán még jobb is.... Igaz a sértett szíve már nem volt zárva, nyitott volt egy ujabb szerelemre, de mégsem talált senkit... Mert próbálkozott de mikor egy másik teljessen más srác ajkával összeértek ajkai akkor a lány az ő srácának ajkait érezte és azokra a csókokra várt amiket lopva kapott.. nem volt az igazi... A lány már el van keseredve fél attól hogy neki ez a sorsa, hogy evvel a sráccal legyen... tetszene neki az ötlet mert tudja hogy semmi sem megy olyan egyszerűen mint ahogy a mesékben meg van írva.. De ez már fárasztó.. nem fizikailag hanem lelkileg fáradt bele.. Eddig nem akarta elengedni de most már elengedné mert ha visszajön az övé... de nem megy neki.. talán ez az erős kitartó lány fél hogy majd egy szép nyári este a srácot mással látja kéz a kézben.. fél hogy akkor mit tenne hogy reagálna...