Hogyan tegyük tönkre azt amit elértünk... ?

A lány elért már sokat az életben... Azt hitte amit elért az úgy is maradt... Körülötte sok barát volt és sokan néztek fel rá... Ám ahogy teltek a napok pontossan 2009.02.10.-től kezdett ráébredni szépen lassan minden összeomlik ami körülötte van... Nem követett el nagy hibát csak szeretett minden erejével szeretett... Egy fiút aki talán viszonozta az érzéseit de nem a várt módon... De a lány mondta, hogy akkor se hátrál meg, mert érezte a vonzalmat... Amikor együtt voltak a lány szeme ragyogott boldog volt... Ezt látta mindenki.. De idővel az irigyei is felfigyeltek a boldgságára és áskálódni kezdtek körülötte... Ez tetszett a srácnak, hogy mindenki az szivéért küzd.. Valljuk be kinek nem tetszene....? De a végén mindig a lány nyert... Ám ez sokba került.. Hiszen neki egyetlen egy félelme volt, hogy egyedül marad... Az egyedüllét voltaképp a: Sötétség... A bátor lány aki semmitől semmitől sem riad vissza ki gondolta volna, hogy csak tévé mellett mer elaludni és a sötét utcán egyedül magában beszél.. Most tényleg egyedül volt.. Amit elért a szeretet, tisztelet, megbecsülés összeomlott körülötte..Most egyedül érzi magát nem tudja hova, merre menjen... Hihetetlen de egyszer mindenkivel megtörténik ez tudja ő ezt nagyon jól, de mégis értetlenül néz, hogy pont vele?? Mindenki mondta neki hagyd hadd menjen, mert csaktönkretesz a lány nem hallgatott a féltő szavakra és most tényleg ugy érzi gyenge, nincs kedve az élethez... De mégis bizik a holnapba, hogy majd szebbet, jobbat hoz neki...Bár a szobájának egy eldugott zugában csak a könnyeit hullatja, szakadatlan zokog.. Ott belül tudja, hogy már nincs értelme, de a szive azt súgja; ha már eddig eljutottál miért most adnád fel... Már mindegy, hogy nélküle vagy mellette szenvedsz... Úgyse találsz nála jobbat... A lány tisztában volt vele, hogy a srác könnyen találhat jobbat, de olyat aki úgy szereti mint Ő soha... Szóval hogy is tette tönkre tönkre amit elért...? Csak szeretett és szépen lassan a sors betűivel peregett minden... Eltávlodtak tőle a barátai.. Ő nem nézett körül csukott szemmel járt.. Ám egy napon mikor fájt neki a pici szive és ölelésre megértésre vágyott kinyototta a szemét és egyedül volt.. Olyan érzése támadt mintha egy sötét végtelen mező közepén állna és próbálna kiátaltani de hang sem jön ki a torkán... Hogy miért? nem tudja... Ő aki mindig mosolyog most csak sír és sír... Nem érti hogy miért pont vele történik.. Pár barátnak gondolt személy igazi énjére is ráébdredt.. A haszonért voltak csak mellette hazug szavakkal vigasztaltalták mikor fájt neki.. A lány most gyenge és földrerogy.. De tudta, hogy az idő mullásával erősebb lesz mint volt és majd és majd bosszút áll.. Akkor nem ő fog a hazugság és álnokság miatt sirni hanem mások fognak az őszinteség és a bizalom miatt... Tudta, érezte nem lesz könnyű, de bizott magáan, hogy képes a sötét utcán végig menni anélkül, hogy megszólna vagy hátranézne egy gyanús hang hallatán.. Tudta, hogy neki láthatatlan erő segít és hogy különb Ő mint a többi...