Egyik napról a másra azt mondják, hogy nem lehet feledni mindent.... Hiszen akit igazán szeretünk azt sose feledjük... Az emléke megmarad... A lány nem mondta, hogy az emléket elfeledte, kitörölte a szivéből, de mégis valami megváltozott... Talán a harcot adta fel... De egy olyan ember aki azt tartja hogy sosem szabad feladni pont az adná fel?? Mindenesetre furcsa az egész.. Azt mondják minden és mindenki változik... Igaz is az idő nagy Úr... egy hüvös napon a lány érezte hogy történni fog valami... hát igy is lett... a rég nem látott ssráccal találkozott.. ez egy gyors találkozás volt a régi szerelemmel.. gyors és közömbös... a lány szeme felcsillant mikor a srácot megpillantotta örült, hogy látja ám egy kissebb félelem is átjárta átfagyott testét... közeledett a srác és a lány reménykedet abban hogy majd váltanak pár szót... De nem így lett a srác egy egyszerű semmitmondó csával tovább is ment... Evvel a szóval tört vésett mélyen a lány sértett pici szivébe... A lány rájött hogy elcsépelt szavak voltak mikor azt mondta hogy nem szeretem utálom... ez az utálat a még szeretlek egyik fajtája volt... Eddig nem irt fel nem adott leveleket de most tollatt ragadott és csak irt és irt leirta azt amit már százszor és ezerszer elmondott a srácnak szavakba próbálta önteni a szerelemet amit érez... Bár az érzéseket nem lehet szavakba leirni, de ő olyan fájdalmat érzett amitől erre is képes volt... Mindenki azt mondta neki bolond miért futsz?? senki sem értette hogy mi az ami a srácba volt... Akik ránéztek csak egy csapzott embert láttak aki semmire sem vitte.. A lány tudta hogy ez így is volt de belátni mégsem akarta... Tudta azt is hogy az életéből több mint félévet adott neki a srácnak és a szenvedésnek, de mégis csak futott a srác után bizott abban, hogy egy honap vagy két honap után majd ujra egymásra találnak és minden olyan lesz mint volt vagy talán még jobb is.... Igaz a sértett szíve már nem volt zárva, nyitott volt egy ujabb szerelemre, de mégsem talált senkit... Mert próbálkozott de mikor egy másik teljessen más srác ajkával összeértek ajkai akkor a lány az ő srácának ajkait érezte és azokra a csókokra várt amiket lopva kapott.. nem volt az igazi... A lány már el van keseredve fél attól hogy neki ez a sorsa, hogy evvel a sráccal legyen... tetszene neki az ötlet mert tudja hogy semmi sem megy olyan egyszerűen mint ahogy a mesékben meg van írva.. De ez már fárasztó.. nem fizikailag hanem lelkileg fáradt bele.. Eddig nem akarta elengedni de most már elengedné mert ha visszajön az övé... de nem megy neki.. talán ez az erős kitartó lány fél hogy majd egy szép nyári este a srácot mással látja kéz a kézben.. fél hogy akkor mit tenne hogy reagálna...