Szerelmi vallomás 1.
Először is köszönöm… Hogy mit is? Gondolom fogalmad, sincs.J most elmondom.. köszönöm hogy részben megnyíltál nekem, és én megismerhettelek köszönöm azt a kevés időt, amit Veled tölthettem és köszönöm, hogy esélyt adtál nekem a boldogságra.. Elmondom neked, mit érzek. Szeretlek! Az első találkozásunkkor a torkomban gombócot éreztem, a vonaton igazgattam a ruhámat, hogy vajon tecceni fog-e neki. És akkor végre megérkeztünk te kedvesen elém áltál és bemutatkoztál nekem. Talán nagy zavarodban kétszer is elmondtad hogy Neked írtam az sms-eket. Én annyit feleltem hogy tudom a sötétben biztos nem látszott, de el is pirultam. Igaz akkor azt gondoltam, hogy egy kaland leszel számomra te is. Az életben nem számított nekem más, mint a kalandok. Máig emlékszek a csókokra melyek kettőnk közt csattantak el. De én naiv voltam és rajtad kívül mást választottam. De mégis este azt akartad aludjak melletted én, persze nem szóltam, hiszen szólni nem mertem. Akkor kezdtem ráébredni, hogy igen ez a fiú kell nekem. Az éjjel keveset aludtam néztem, ahogy te alszol. Másnap reggel kicsit el voltam keseredve de mégis belül boldog voltam hogy megtaláltam! Tudtam, hogy eltelik majd sok idő mire mi újra, látjuk egymást! Csak vártam és vártam akkor újra találkoztunk az a találkozás nem volt olyan szenvedélyes, de mégis éreztem, hogy Téged akarlak… És most most van. Rég nem hallottunk egymás felől talán egy kisebb haraggal váltunk el egymástól, mert én megint hibáztam! De minden megbocsátható. És ebben reménykedek! Várom azt a napot mikor majd újra a csókjaidtól ég a szám, Tudod, megszerettelek! Próbáltam elfeledni mi volt de sajnos nem sikerült! Kerestem a vigaszt más fiúk karjaiban De a vége mindig az lett, hogy Téged szeretlek! Menekültem az érzéseim elől viszont azok utolértek és most már elfogadtam, ha reménytelenül is de Téged szeretlek! Azt sajnos nem mondhatom, hogy örökre, hiszen semmi nem tart örökké de úgy érzem még sokáig, hiszen már tudom, hogy ha akarnálak se tudnálak feledni. Ne szólj, kérlek ne még ne, várj még! Nem kérem, hogy szeress, ha neked ez úgyse menne inkább, csak emlékezz, emlékezz arra, ami volt, ami már nincs és talán sose lesz! Ha halványan egy kis foszlányát látod a régelmúltnak, akkor szólj és én már boldog, vagyok!
Szerelmi vallomás 2
Azon az estén megváltozott minden, pár röpke pillanat alatt tudtam, hogy Téged szeretlek, és csak Te kellesz senki más. Azt kérded miért pont te? Nem tudok rá választ adni… Talán megbabonáztál… Igaz mindketten tudtuk, hogy nagy jövőnk nem lehet, de mégse tettünk a vonzalom ellen semmit. Számodra játék, szenvedély volt, számomra komoly érzelmek L… Tudod egy könnycseppben, megtalálod azt, mit irántad érzek… Keresem a pillanatot, amikor az ajkam újra ajkadhoz érhet… Bízok a sorban, hogy még találkozunk! Várom a napot, hogy újra Veled legyek… Lehet az is számodra csak kaland lesz, de szerelmes szívem boldog lesz, hogy újra közel érezhet magához… Nem haragszom rád, ha nem tudsz szeretni, Csupán szeretnélek magamhoz közel érezni! Majd ha azt mondod, hogy nem akarod semmi baj fájni fog, de beletörődök… Ha kell, elengedlek… Nem mondom, hogy nem fog fájni, ha más karjában pihensz s, majd ha más csókol, de ha látom Rajtad, hogy boldog vagy én rád nézek, s egy mosolyt erőltetek az arcomra, s így búcsút intek Neked! Nem kérem hogy majd utánam gyere, de bízok benne… Talán egyszer majd rájössz hogy én mindent megtettem hogy bebizonyítsam hogy téged szeretlek, de akkor már lehet késő lesz!
Talán majd holnap....
A lány már régóta nem hallott a srácról… Talán még reménykedett hogy egy napon az élet rögös útján még összefutnak.. Ám de életük ösvénye ellentétes irányba vezetett.. A srác ösvénye talán rögösebb volt a lányénál is.. Mind a kettejüknek voltak kisebb-nagyobb problémáik.. Arról ábrándoztak, hogy majd egyszer együtt elmenekülnek a gondok elől.. De a sors máshogy akarta… Az élet szele egy pilleként elsodorta őket egymás mellől… A távolság amúgy sem volt kicsi kettejük között, de a szerelem legyőzte… Most már talán csak a lány vágyakozik a srác után… De esze legmélyebb zugában tudja, hogy már soha nem találkozhatnak.. a szivében viszont még él a reménynek egy halvány sugara, hogy talán majd újra az ajkuk összeér.. Sajnos a sorssal szemben a remény túl gyenge.. A távolság egyre csak nő köztük.. De a lány azt mondja talán majd egyszer és nem akarja elengedni a szerelemét… A lány napjai csak összemosódnak és keresi azt aki majd a srác helyére lép… Tudja nagyon jól, hogy olyat mint Ő sosem találhat… hiszen ez a srác mint minden ember egyedi volt… Tudja hogy a szerelem nem égett ki még belölle és tudja hogy lesz még szerelmes talál majd mást aki után sírhat de azokban a könnycseppekben benne lesz a srácnak a hiánya.. a lány álmodozó tipus volt igy hitt acsodákban.. Hog egyszer talán a srác majd pont vele szemben sétál és megfogja a kezét és lágyan megcsókolja és boldogok lesznek míg meg nem halnak.. Ez az álom olyan meseszerű volt… és sajnos csak álom.. Egy napon, esős napon hazaért és leült a szobájának sarkába és egy nagy lélegzetet vett s elhatározta hogy elengedi a srácot.. Ez a döntés nagy volt talán a lány számára aki még hitt a mesékben túl nagy… Elővette az összes emlékét a srácról és ezeket elégette.. A füst sötét volt és szomorú a lány könnyei esőként fojtak végig az arcán… Csak zokogott, sirt és mél fájdalmat érzett a szivében.. Mikor minden emléket elégetett érezte, hogy a szivéből akkor sem tudja a srác emlékét törölni.. a lány ajka is könnyben uszott.. lágyan az ajkához nyúlt és mintha érezte volna a srác csokját utólsó csókját az ajkain.. Egy kicsit mintha mosolyra görbült volna az arca, lefeküdt és ennek a csóknak az emlékével álomra hajtotta a fejét.. mielött elaludt volna annyit mondott.. Hogy talán majd holnap..
Először is köszönöm… Hogy mit is? Gondolom fogalmad, sincs.J most elmondom.. köszönöm hogy részben megnyíltál nekem, és én megismerhettelek köszönöm azt a kevés időt, amit Veled tölthettem és köszönöm, hogy esélyt adtál nekem a boldogságra.. Elmondom neked, mit érzek. Szeretlek! Az első találkozásunkkor a torkomban gombócot éreztem, a vonaton igazgattam a ruhámat, hogy vajon tecceni fog-e neki. És akkor végre megérkeztünk te kedvesen elém áltál és bemutatkoztál nekem. Talán nagy zavarodban kétszer is elmondtad hogy Neked írtam az sms-eket. Én annyit feleltem hogy tudom a sötétben biztos nem látszott, de el is pirultam. Igaz akkor azt gondoltam, hogy egy kaland leszel számomra te is. Az életben nem számított nekem más, mint a kalandok. Máig emlékszek a csókokra melyek kettőnk közt csattantak el. De én naiv voltam és rajtad kívül mást választottam. De mégis este azt akartad aludjak melletted én, persze nem szóltam, hiszen szólni nem mertem. Akkor kezdtem ráébredni, hogy igen ez a fiú kell nekem. Az éjjel keveset aludtam néztem, ahogy te alszol. Másnap reggel kicsit el voltam keseredve de mégis belül boldog voltam hogy megtaláltam! Tudtam, hogy eltelik majd sok idő mire mi újra, látjuk egymást! Csak vártam és vártam akkor újra találkoztunk az a találkozás nem volt olyan szenvedélyes, de mégis éreztem, hogy Téged akarlak… És most most van. Rég nem hallottunk egymás felől talán egy kisebb haraggal váltunk el egymástól, mert én megint hibáztam! De minden megbocsátható. És ebben reménykedek! Várom azt a napot mikor majd újra a csókjaidtól ég a szám, Tudod, megszerettelek! Próbáltam elfeledni mi volt de sajnos nem sikerült! Kerestem a vigaszt más fiúk karjaiban De a vége mindig az lett, hogy Téged szeretlek! Menekültem az érzéseim elől viszont azok utolértek és most már elfogadtam, ha reménytelenül is de Téged szeretlek! Azt sajnos nem mondhatom, hogy örökre, hiszen semmi nem tart örökké de úgy érzem még sokáig, hiszen már tudom, hogy ha akarnálak se tudnálak feledni. Ne szólj, kérlek ne még ne, várj még! Nem kérem, hogy szeress, ha neked ez úgyse menne inkább, csak emlékezz, emlékezz arra, ami volt, ami már nincs és talán sose lesz! Ha halványan egy kis foszlányát látod a régelmúltnak, akkor szólj és én már boldog, vagyok!
Szerelmi vallomás 2
Azon az estén megváltozott minden, pár röpke pillanat alatt tudtam, hogy Téged szeretlek, és csak Te kellesz senki más. Azt kérded miért pont te? Nem tudok rá választ adni… Talán megbabonáztál… Igaz mindketten tudtuk, hogy nagy jövőnk nem lehet, de mégse tettünk a vonzalom ellen semmit. Számodra játék, szenvedély volt, számomra komoly érzelmek L… Tudod egy könnycseppben, megtalálod azt, mit irántad érzek… Keresem a pillanatot, amikor az ajkam újra ajkadhoz érhet… Bízok a sorban, hogy még találkozunk! Várom a napot, hogy újra Veled legyek… Lehet az is számodra csak kaland lesz, de szerelmes szívem boldog lesz, hogy újra közel érezhet magához… Nem haragszom rád, ha nem tudsz szeretni, Csupán szeretnélek magamhoz közel érezni! Majd ha azt mondod, hogy nem akarod semmi baj fájni fog, de beletörődök… Ha kell, elengedlek… Nem mondom, hogy nem fog fájni, ha más karjában pihensz s, majd ha más csókol, de ha látom Rajtad, hogy boldog vagy én rád nézek, s egy mosolyt erőltetek az arcomra, s így búcsút intek Neked! Nem kérem hogy majd utánam gyere, de bízok benne… Talán egyszer majd rájössz hogy én mindent megtettem hogy bebizonyítsam hogy téged szeretlek, de akkor már lehet késő lesz!
Talán majd holnap....
A lány már régóta nem hallott a srácról… Talán még reménykedett hogy egy napon az élet rögös útján még összefutnak.. Ám de életük ösvénye ellentétes irányba vezetett.. A srác ösvénye talán rögösebb volt a lányénál is.. Mind a kettejüknek voltak kisebb-nagyobb problémáik.. Arról ábrándoztak, hogy majd egyszer együtt elmenekülnek a gondok elől.. De a sors máshogy akarta… Az élet szele egy pilleként elsodorta őket egymás mellől… A távolság amúgy sem volt kicsi kettejük között, de a szerelem legyőzte… Most már talán csak a lány vágyakozik a srác után… De esze legmélyebb zugában tudja, hogy már soha nem találkozhatnak.. a szivében viszont még él a reménynek egy halvány sugara, hogy talán majd újra az ajkuk összeér.. Sajnos a sorssal szemben a remény túl gyenge.. A távolság egyre csak nő köztük.. De a lány azt mondja talán majd egyszer és nem akarja elengedni a szerelemét… A lány napjai csak összemosódnak és keresi azt aki majd a srác helyére lép… Tudja nagyon jól, hogy olyat mint Ő sosem találhat… hiszen ez a srác mint minden ember egyedi volt… Tudja hogy a szerelem nem égett ki még belölle és tudja hogy lesz még szerelmes talál majd mást aki után sírhat de azokban a könnycseppekben benne lesz a srácnak a hiánya.. a lány álmodozó tipus volt igy hitt acsodákban.. Hog egyszer talán a srác majd pont vele szemben sétál és megfogja a kezét és lágyan megcsókolja és boldogok lesznek míg meg nem halnak.. Ez az álom olyan meseszerű volt… és sajnos csak álom.. Egy napon, esős napon hazaért és leült a szobájának sarkába és egy nagy lélegzetet vett s elhatározta hogy elengedi a srácot.. Ez a döntés nagy volt talán a lány számára aki még hitt a mesékben túl nagy… Elővette az összes emlékét a srácról és ezeket elégette.. A füst sötét volt és szomorú a lány könnyei esőként fojtak végig az arcán… Csak zokogott, sirt és mél fájdalmat érzett a szivében.. Mikor minden emléket elégetett érezte, hogy a szivéből akkor sem tudja a srác emlékét törölni.. a lány ajka is könnyben uszott.. lágyan az ajkához nyúlt és mintha érezte volna a srác csokját utólsó csókját az ajkain.. Egy kicsit mintha mosolyra görbült volna az arca, lefeküdt és ennek a csóknak az emlékével álomra hajtotta a fejét.. mielött elaludt volna annyit mondott.. Hogy talán majd holnap..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése